Semjénné Menus Gabriella

Indíttatásomat a zenei pálya felé Édesanyámnak köszönhetem, aki maga is Zeneakadémiát végzett és korán felfedezve a zenéhez való vonzódásomat, általános iskolába a Marczibányi téri zeneibe íratott. Ez akkor nem kis áldozatot kívánt a családtól, mert Hűvösvölgyben laktunk, naponta 1-1 óra volt a be- és a hazautazás. Itt kezdtem el zongorát tanulni.

12-13 éves voltam, amikor a széphalmi templom, ahová jártam, hirtelen kántor nélkül maradt, így, szinte egyik napról a másikra be kellett “ugrani” a helyére, mivel akkorra már tudtam annyira zongorázni, hogy meg tudtam birkózni az új kihívással, az orgonálással. A következő kb 15 évben tehát itt kántorizáltam. Gimnáziumba a Szilágyiba jártam, ahol Csík Miklós tanár úr elkötelezett zenei oktatása és kórusa meghatározó volt az életemben. Olyannyira, hogy a széphalmi templomban megalapítottam életem első kórusát.

Elláttuk a liturgikus szolgálatot, miséken énekeltünk, passióval készültünk a Nagyhétre, később egyházzenei koncerteket tartottunk. Az érettségi után viszont még nem tudtam mi is szeretnék lenni, a zenei pálya iránti igazi elköteleződésem 2 év múlva kezdődött, amikor felvettek a Zeneakadémiára. A középiskolai énektanár és karvezető tanszakon 1988-ban végeztem. Még abban az évben férjhez mentem és elkezdtem tanítani a - mai nevén - Szent István Gimnáziumban. 1990-ben a Zeneakadémia meghirdette az - 1956-ban megszüntetett - Egyházzene tanszak újraindítását, és én azonnal jelentkeztem. Ismét egyetemista lettem, életem talán legszebb 5 éve volt ez az időszak. 1995-ben “summa cum laude” minősítéssel végeztem. Közben megszületett első két gyermekem, Emese és Botond - majd 1996-ban Álmos is. Velük természetesen itthon voltam, nem tanítottam.

1997-től Dobszay László, az Egyházzene tanszak vezetőjének felkérésére éveken keresztül a tanszakon kurzust vezettem az első éves egyházzenészeknek. 2001-ben Sirákné Kemény Kinga társszerzővel elkészítettük az Éneklő Egyház módszertani tankönyvét tanári útmutatóval, amelyet Dr. Seregély István, az MKPK akkori elnöke ajánlott kiadásra, s a Szent István Társulatnál jelent meg: Liturgikus Dallamgyűjtemény I-II. címmel.

1997-ben kislányom a Szent Angélában kezdte meg iskolai tanulmányait. Még ebben a tanévben felhívott az iskola akkori igazgatója, Félix atya, hogy tavasztól nem tudnék-e beugrani az épp GYES-re menő énektanár helyett. Elvállaltam. Azóta, tehát 1998 áprilisa óta vagyok az iskola tanára és az idei tanévig a művészeti munkaközösség vezetője is. Mindegyik gyermekem tanult zenét, Emese zongorázott - sőt most újra jár régi kedves tanárához zongoraórákra - Botond furulyázni, később gitározni, Álmos fuvolázni tanult. Rövidebb-hosszabb ideig mindegyikük járt énekkara, Emese ma is tagja az Öregdiák énekkarnak.

Kötődésem a ferences rendhez több irányú, hiszen majdnem 30 éve, hogy az Országúti ferences templomba járunk, férjem pedig már itt is gyerekeskedett, Ottmár atyához járt hittanra. A Szent Angéla Iskolában mind a három tagozaton tanítok. Kezdettől fogva feladatköröm része volt a kórus, amit nagy örömmel csinálok azóta is, immár 20 éve. Az alapvetően gimnazistákból és felső tagozatosokból álló kórus általában 40-50 fővel működik, de volt olyan tanév is, amikor 120 tagja volt az énekkarnak és 70-en utaztunk egy olaszországi turnéra. Ezen kívül sokszor jártunk Erdélyben, most pedig Kárpátaljára készülünk egy jótékonysági koncertre.

Az iskola nagykórusa többször szerepelt a Bazilikában a Ghymes együttessel, de énekelünk az iskolai szentmiséken, gálákon is. Legutoljára az Öregdiák kórussal együtt Psalmus Hungaricust énekeltünk a Nemzeti Színházban, a Kodály születésének és halálának jubileumi évfordulója tiszteletére rendezett műsorban.

Az Öregdiák Énekkar 2009 óta működik, végzett diákok és Angélás tanárok részvételével. A kórus többször énekelt már külföldön: háromszor jártunk a Szentföldön (köztük egyszer a betlehemi éjféli misén énekeltünk, egyszer pedig végig énekeltük a nagyheti liturgiákat a jeruzsálemi Szentsír Bazilikában), turnéztunk Törökországban, Jordániában, és készülünk újabb utakra, de rendszeresen énekelünk az Országúti ferences templomban is.
A 2009-ben induló Énekes Iskola alapító tanáraként ma is teljes energiával és meggyőződéssel tanítok az énekes osztályokban is, a 2010-ben indult osztálynak pedig ötödiktől osztályfőnöke is voltam.

A zenetanulás olyan képességeket (pl. koncentráció, fegyelmezettség, önfegyelem, precizitás, többirányú figyelem) fejleszt, ami életünk minden területen segít bennünket. Hiszem, hogy a zene jellem- és közösségformáló, közösséget összetartani képes erő, olyan ajándéka a Jóistennek, ami nagyon sok örömet és szépséget ad. Erre a mai világnak különösen is nagy szüksége van!

Mikor életem első egyházzenei koncertjét Édesanyám meghallgatta, azt mondta:
“...mindent, amink van, külső és belső értékeinket, képességeinket és tehetségünket, a Jóistentől kaptuk. Az egyetlen, amit mi, emberek, visszaadhatunk a Teremtőnknek, az az, hogy talentumainkat Őrá figyelve kamatoztatjuk!”

Ez a gondolat irányítja azóta is az életemet, kapcsolataimat, tanári munkámat.