Zenei tanulmányaimat második osztályos koromban kezdtem klasszikus gitár szakon az Óbudai Aelia Sabina Zeneiskolában. Nincsenek emlékeim azzal kapcsolatban, hogy miért pont a gitárt választottam. Valószínűleg tetszett a hangszer formája és hangzása, illetve keresztapám gitár és mandolinművész, nyilvánvalóan az ő hatása is közrejátszott választásomban.
Egy kiváló gitártanárom volt, aki akkor kezdte pedagógusi pályáját. Nagyon módszeresen és alaposan tanított.
Tehetségesnek tartott, de nem igazán szerettem gyakorolni, akkor még nem érzetem elhivatottságot a zenei pálya iránt, úgy éreztem nem ez az én jövőm.
2007-ben, amikor hat osztályos gimnáziumba felvételiztem, elhatároztam, hogy befejezem zenei tanulmányaimat és teljesen tiszta lappal új utakat és célokat keresve kezdem el a középiskolát.
A Jóistennek viszont más tervei voltak velem. Gimnáziumi énektanárom, Király Miklós lenyűgöző zongoratudása annyira magával ragadott, hogy elhatároztam, megtanulok zongorázni.
Újra jelentkeztem az Aelia Sabina Zeneiskolába, de most már zongora szakra, ahol egy örmény származású zongoratanárnő vett a kezei alá. Karin néni régi vágású tanárnő volt, nagyszerű pedagógiai érzékkel megáldva. Elképesztő módon tudott ösztönözni, rendkívüli muzikalitás jellemezte, ugyanakkor szigorú és következetes volt. Minden esetben őszintén megmondta, hogyha valami nem tetszett neki. Szorgalmamnak, kitartásomnak és nem utolsósorban tanárom személyének köszönhetően viszonylag gyorsan fejlődtem, a két évre elosztott tananyagot sikerült egy év alatt elvégeznem.
Az érettségi előtti évben döntöttem el, hogy zenei pályára szeretnék menni. Szolfézstanárom, Szederkényi Horváth Márta javaslatára a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola érettségi utáni egyházzenei szakképzésére jelentkeztem.
A sikeres meghallgatás után nagy lelkesedéssel kezdtem el tanulmányaimat az intézményben. Orgonatanárom Domány Rita volt, akinek óriási köszönettel tartozom, ugyanis az orgonálás alapjait tanultam meg nála. Ráadásul neki köszönhetem, hogy a hároméves képzés során óriási fejlődésen mentem keresztül. A záróvizsgámon már egy nehezebb Bach prelúdium és fúgát is el tudtam játszani.
A tanárnő szinte minden stílusban járatos, ő ismertette meg velem a barokk orgonaművek nagy részét, illetve a romantikus és 20. századi orgonazene alkotásait.
A szakképzős tanulmányaim kezdetével egy időben kezdtem el énekelni a Kórusiskola, ifj. Sapszon Ferenc által vezetett Cantate felnőtt vegyeskarában. Feri bácsi mai napig meghatározó személy az életemben. Zenei tudása, kifejezőereje, embersége példa nélküli.
2016 nyarán sikeresen felvételiztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzene-orgonaművész-ének-zene tanári szakára. A Zeneakadémián két kiváló orgonatanárom volt. Dr. Enyedi Pál, aki rendkívüli precizitással tanít, emellett hihetetlen széles tudása van, mind az orgonairodalom terén, mind az orgonaismerettel kapcsolatban.
Másik tanárom dr. Horváth Márton Levente, aki már a Kórusiskolában is tanított. Tanár úrral nagyon hasonló zenei ízlésünk van, és a zenével kapcsolatos elképzeléseink is szinte mindig azonosak. Kiemelném elsőrendű zeneiségét és szuggesztivitását. Nagyon sokat köszönhetek neki, mindig szép emlékként gondolok vissza az óráira.
A Zeneakadémia utolsó előtti évében megkezdtem a tanítási gyakorlatot és a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnáziumba kerültem. Ekkor még nem tudtam, hogy ez az iskola később egy meghatározó pontja lesz pályámnak.
A gyakorlatom után néhány hónappal megkeresett az iskolából a gyakorlatvezető tanárom, Sirákné Kemény Kinga, hogy lenne-e kedvem a jövő tanévtől énektanárként dolgozni Várföldi Laci bácsi utódaként. Nagyon megtisztelő volt a felkérés, mégis sokat gondolkodtam, hogy elfogadjam-e az állást. Igaz, hogy a tanítási gyakorlatok során, szinte csak pozitív élmények értek, és én is egyre inkább elhívatást éreztem a tanári pálya iránt, mégis ott volt bennem a gondolat: „sohasem terveztem, hogy tanár leszek”. Sok-sok őrlődés után, végül igent mondtam. Döntésemnek a legfőbb oka, egyrészt az volt, hogy Kinga néni és Gabi néni személyében két kiváló tanár egyéniség mellett dolgozhatok és tanulhatok.
Másrészt rájöttem, az élet nem mindig úgy alakul, ahogy mi tervezzük, nem mindig mi találjuk meg a hivatásunkat, hanem a hivatás talál meg minket.
A tanári pálya mellett nagyon fontos szerepet játszik életemben a kántorkodás. Korábban orgonista szolgálatot láttam el a Rezső téri Magyarok Nagyasszonya Templomban és a Jézus Szíve Jezsuita Templomban. 2019 nyara óta a Pasaréti Ferences Templom és az Országúti Ferences Templom orgonistája vagyok.
Úgy érzem, hogy a Jóisten szinte mindig tálcán nyújtotta nekem a lehetőségeket, csodálatos módon vezetett egy ismeretlen úton. Hálás vagyok, hogy életem minden egyes választásánál a Mennyei Atya kezében lehettem. Talán ezért is a legkedvesebb idézetem a 90. zsoltár szavai.